Első írásos említése 1286-ból ismert. A 15 században az Aba nemzetségbeli Rhédey család a birtokosa. A törökök miután elfoglallták a települést már maguknak szedték az adókat, összeírásaik tanúsága szerint még nemesek is éltek a faluban. A 16. század közepén teljesen elpusztult. A 17. században már elszórtan érkeztek ide szlovák telepesek, azonban a teljes újratelepítés csak a 18. század elején történt meg. Borovszky Samu szerint ekkor összesen 14 birtokosa volt. A falu jobbágyai a földművelést elsősorban az állatok tertásának rendelte alá, hoszen eladásra tenyésztették a jószágokat. Az állattartás mellett a szőlészet volt a fő megélhetési forma. A 19. században több katasztrófa is súlytotta a falut. Kolerajárvány után tűzvész pusztított, és a filoxéra kiölte a második legnagyonbb megélhetési lehetőséget. Ismert birtokosai a Veres család. A család jó barátságban volt Madách Imrével, aki barátjával Szontágh Pállal gyakran ellátogatott Vanyarcra. Mikszáth Kálmán, a nagy palóc író szintén többször volt vendége a Veres családnak. A Dessewffy család vanyarci ága vérszerinti rokonságban állt Dessewffy Arisztid aradi vértanúval. Az ő és vértanú társai tiszteletére és emlékére a család híres szőlőskertjében 13 gesztenyefát ültetett.