A Palócok eredete

 

A 2002-ben megjelent Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyvében Paládi Kovács Attila: A palócok eredete, etnikai összetevői című publikációjában találkozunk a palóc népcsoport eredetére utaló eddigi kutatások összegzésével, amely alapján megállapítható, hogy erre vonatkozóan három lehetséges válasz valószínűsíthető:

1. A palócok a kabarok utódai
Az Anonymus által kunnak nevezett kabar vezérek többségének szállásterülete északon volt. A palócok ősei a honfoglalás idején a magyar törzsekkel együtt érkeztek és települtek meg a Kárpát-medencében. A Hont, Nógrád, Gömör-Kishont, Borsod, Bükk-vidéken, Hevesben a Tarna-Zagyva felső völgyszakaszainak első foglalói között viszont nem találjuk a kabar eredetű nemzetségeket. Ezzel szemben megtalálhatók a Bodrogközben, Csallóközben, Fejér megyében, a Mezőföldön, Baranya és Torontál kisebb körzeteiben.

 

2. A palóc népcsoport magja polovec-kun eredetű
E szerint a honfoglalás után 200-300 évvel, de mindenképp a tatárjárást megelőzően érkeztek a Kárpát-medencébe 1100-1200 között. A főként rabságba, fogságba esett kun csoportok a nyugati, északi gyepük mellé kerültek a várispánságok és az egyházi központok uradalmaiba. Katonáskodás mellett a „szolgáló népekkel" keveredhettek és itt szláv asszonyokkal házasodhattak. Mindenképpen csak kisebb, elszigetelt területekről lehet beszélni, ahol a 13. században polovec-kunok élhettek, akik hamar elmagyarosodtak.

 

3. Avar, székely, kazár töredékek leszármazottai
Bakó Ferenc -a Palócok című, 1989-ben megjelent négykötetes monográfia szerzője- szentelt különösen nagy figyelmet a palócokat a honfoglalás előtti népektől eredeztető nézeteknek. A „palóc herceg" mondai alakja és a göcseji nép eredethagyománya, az avar temetők és az avar eredetűnek mondott helynevek mind ezt sugallják.

Szeder Fábián -aki a palócság kultúrájának és nyelvének első részletes leírója volt a XIX. század elején-szerint viszont a palóc nemzetség egy eredetű a magyarokkal.

Nagy valószínűséggel állítható, hogy sem a székelyek, sem a palócok nem köthetők a honfoglalás előtti népekhez, így a hunokhoz és az avarokhoz sem, inkább származhatnak később betelepült keleti néptöredékektől (besenyők, kazárok, úzok, polovec-kunok, stb.)

A palóc szó eredete, története máig nem tisztázott. Valószínűleg szláv eredetű, kunokra, később másokra vonatkoztatott kifejezés. Számos kérdés vetődik fel ennek kapcsán: hogyan kapta meg a nevet a magyar népcsoport, mi az oka a kései közszói felbukkanásnak?

A Felföldre érkező kazár, kabar, besenyő és a kumánnak nevezett népek leszármazottaitól eredeztetik a palóc nevet: A palóc-polovec megjelölést Európában a XI. századtól ismerik, amely kizárja azt a tényt, miszerint a név viselői a honfoglalókkal érkeztek volna. A kumán népek valamelyikét nevezték tehát polovecnek, amely később palóccá módosult.

1048-1223-ig Délkelet Európa legnagyobb nomád népét a kunok jelentették, akiket a szláv források polovecnek neveztek. Ezzel a névvel foglalták össze a velük szövetséges, illetve a hasonló életformát folytató népeket. A palócok egésze tehát nem eltérő a magyaroktól, de a közéjük települt török elemek asszimilációja külön színezetet, s nevet is adott nekik.

A szlavisták a palóc megjelölést a szőke jelentésű szláv szóból származtatták, ami azonban nem szükségszerűen vonatkozhatott egy népesség (török-iráni) emberi jegyeire, sokkalta inkább ruházatukra, lovaikra, sátraikra, felszereléseikre, stb. Néhány nyelvész abból indul ki, hogy a polovici jelentése tájnévi jellegű, lapálylakó, síksági, folyómelléki értelmű.

A palócok nevét írásban először 1656-ban említették, névnépként pedig az 1784-ből származó mezőkövesdi jegyzőkönyvben fordul elő.