HELYNEVEKHEZ KAPCSOLÓDÓ TÖRTÉNETEK:

 

Janko-fa

A Cservölgy felé vezető úton, a Pirihegy tetején álló magányos, öreg tölgyfa a Janko-fa. Egy Janko nevű betyár tanyázott itt rendszeresen. Pihenő-, búvóhelyet talált a hatalmas lombok alatt. Mígnem egyszer a holttestét lelték meg itt felakasztva. Sohasem derült ki, hogy önkezűleg vetett véget az életének, vagy kivégezte valamelyik ellensége.

 

Farkas-hegy

A Szandaváralját Szandával összekötő, hirtelen emelkedő útszakasznak, és az ettől jobbra eső területnek a neve Farkas-hegy. Eredetileg Farkasveremnek hívták, de idővel ez átalakult. Az elnevezéshez a következő monda tartozik. Télen egy huszár katona jött erre hazafelé. Egyszer csak rátámadt egy farkas. De a

huszár nem ijedt meg, hanem a farkast egyetlen kardvágással leterítette. Ezután visszadugta a kardját a hüvelyébe, indult is tovább, de ekkor hirtelen

rárontott egy másik farkas is. Húzta volna elő a kardját megint, de az befagyott a nagy hidegben a rárakódott vér miatt. A fegyvere nélkül hiába küzdött vitézül a huszár, a farkas legyőzte.

 

Gyurinka

Gyurinka a szandai várrom előtt elterülő gyepnek a neve. Itt található a turista esőház, ettől nem messze az azonos nevű forrás. A Gyurinka-forrás nagyon gyenge vízhozamú, az utóbbi időben alig szivárog, gyakran teljesen kiszárad. A régi időkben ez nem volt így. A legenda szerint gyakran előfordult a forrás körül egy betyár. A betyárnak nem tudni mi lett, a sorsa. Azt rebesgetik úgy végezte, ahogyan a betyárok szokták, nem élte meg az őszülő szakállat. A neve azonban megmaradt.

 

PUSZTA-TEMPLOM

Honfoglaló őseink szlávokat találtak a lakható folyóvölgyekben és a Cserhátban. Nógrádot Árpád vezér a Gyarmat, Jenő, Keszi, Tarján és Kér (Szanda-Kér !) törzsfői között osztotta fel. A Szanda határában lévő Puszta-templom - amely jelenleg mezőgazdasági terület - a falu legősibb magyarok lakta területe volt.

Kialakulásának idejére vonatkozóan nincsenek adataink. Az itt található, nagy mennyiségben előforduló szórványleletekből / cserépdarabokból, falazóanyag

maradványokból/ következtethetünk az egyes használati tárgyak korára. A legrégebbiek az agyaghurkákból, korongozás nélkül készült, láthatóan kevéssé

kidolgozott darabok. A puszta szó valószínűleg az elnéptelenedésre, a "pusztulás"-ra utal. A templom egyértelműen az itt felépített egyházi létesítmény fontosságát jelzi. A Puszta-templom harangjáról maradt fenn a következő történet, amely több változatban él községünkben.

 

A Puszta-templom mondája

A tatárjárás idején a Puszta-templom harangját elrejtették a falu lakói. A legenda szerint leeresztették egy kútba. A tatárok felgyújtották, leégették a

Puszta-templom nádas tetejét, s a falu többi házát is sorra. Csak a terméskőből emelt oltár és a téglás falak maradtak meg a pusztítás után. A hadak elvonultán a falu újjáépült. Az emberek összegyűltek, hogy kiemeljék a kútból az elrejtett harangot. Négy ökör kötéllel óvatosan vontatta ki a mélyből. Az állatok nehezen mozdultak, az emberek is türelmetlenebbek lettek. Már majdnem kint volt a harang, amikor az történt, hogy az egyik ökör elbotlott. A gazdája elkáromkodta magát. Abban a pillanatban, amikor a cifraság elhagyta a száját, a kötelek elszakadtak. A Puszta-templom harangja visszaesett a kútba. Azóta is ott van valahol, földdel betemetve.

 

GANGA-HEGY

A Ganga-hegy környékén élö gyerekek nyaranta ludakat őriztek. A libapásztorok két táborra szakadtak: ganga-hegyiekre és kisoldaliakra. Oda és vissza kiabálták a következő csúfolódót egymásnak. Persze mindig azok voltak az "aranyak", akik a versikét mondták.

"Ganga-hegyiek aranyak
Kisoldaliak szamarak...

vagy:

"Kisoldaliak aranyak

Ganga-hegyiek szamarak

Mind szamarak vagytok,
Kását főz anyátok,

Apátok vett szürke lovat,

Azt .... lovagoljátok!"

A libapásztor gyermekek közül mindig azok kezdték a "csúfolódást", akik előbb kiértek a
hegyre.

 

SZENT PÉTER-HEGY BÚCSÚJÁRÓ HELY VOLT SZANDÁN

A II. világháború előtt búcsújáróhely volt Szandán a Péterhegyen. Minden évben Péter-Pál napján - június 29.-én - elindultak a templomból a katolikus

hívők körmenetben. Négy fehérruhába öltözött hajadon leány vitte a Mária-szobrot, vitték a templomi lobogókat a Péter-hegyen lévő Mária-forrás /kút!/ felé, és közben imádkoztak, szent énekeket énekeltek. De nemcsak Szandáról jöttek az emberek, hanem Bérről, Bujákról, Bercelről s a többi falvakvól is gyalog zarándokolva. A sokadalomnak a vásárosok mindenféle portékát pl. mézes kalácsot is árultak. Amikor felértek a hegy tetején lévő kereszthez a keresztutat járták. Bár a kőbánya a Péterhegy jelentős részét és az eredeti kutat eltüntette, ez a kereszt ma is megvan. A bánya beindulása előtti időkben Szandai József és Pálok Mihály hozta "lejjebb" a Szandaváralja közelében lévő Mária-forráshoz.

A Péterhegy tetején a kereszt mellett volt a kút, amibe véletlenül sem lehetett beleesni, mert az aljára vasrácsot szereltek fel. A kút vizének gyógyerejében bízva megmosakodtak benne a búcsújárók. A magukkal vitt rongyban megtörölköztek, azután ezt a bokrokra terítették, és ott hagyták. Tették ezt azért, hogy a ronggyal együtt otthagyják a betegséget is.

 

Miért hívják a Péterhegyet Péterhegynek?

/másodlagos eredettörténet/

Nem azért, mert éppen Péter névnapkor volt itt a búcsú. Az elnevezés korábban történt, mint a búcsújárás. Az évszám, amit ekkor írtak 1893. Csalár "api", aki 1936-ban volt hetven éves, különös jelenséget látott a hegyen. Egy alak tűnt fel előtte a semmiből, akinek kulccsal volt tele a dereka. Ebből a jelből gondolták később, hogy ez a jelenség Szent Péter lehetett, s innen ered a hegy neve.

 

Miért állítottak a hegyre keresztet?

/másodlagos eredettörténet/

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, akinek annyi gondja, baja volt, s a sok keserűség mellett egy cseppnyi öröme sem, hogy elhatározta, saját kezével vet véget az életének. Elment az erdőbe, ki a nagy Péterhegyre. Kiválasztott egy fát, rávetette a kötetlet, de ahogy a fára felnézett, meglátta rajta magát az Úr Jézust. A látomás nyomán megértette, hogy mindenkinek saját magának kell vinnie a keresztjét. A gondjainkkal is együtt kell tudnunk élni.) Ezután megbékélve önmagával, hazament. Ennek az emlékére csináltatta a keresztet az ‘öreg' Hegyi Mihály családja.