Salgótarján török eredetű törzsnevekből képzett településnev. A hét magyar törzsnévből kiindulóan azonban nem tudunk török etnikumra következtetni, hisz ezek egy kivételével mind törökök s így inkább a törzsfő és nem a köznép származására utal. Az eredetileg több falu összevonásából létrejött település már a honfoglalás előtt lakott volt. Az István kori rendelet szerint 10 település építhet 1 templomot, ez Tarjánon volt. Ez után a fejlődő falut feldúlták a tartárok, majd vár épült a határában álló Salgó hegyre. A füleki uradalomhoz tartozó települést ismét feldúlták a törökök. Elnéptelenedett, és csak lassan indult újra. A 18. század végén magyarok mellett, ruszinok és cigányok települtek vissza. Jelentős ipartelep lett, szénbányája révén, és 19. század végén már mint a Salgótarjáni Kőszénbánya R.T. működött. A gyár nagysága miatt egyre több bevándorló jött, polgárosulás nagyon gyorsan beindult. 1922-ben városi rangra emelkedett, és akkor már acél, üveg és tűzhelygyár is működött a városban. A II. világháborút követően az 50-es években Balassagyarmatról átkerült a megyeszékhely. A szocialista beruházások idején Salgótarján az iparvárosok közé tartozott. A város fejlődése a rendszerváltozás után leállt, mára már gazdasága, ipara meg sem közelíti a két világháború közötti állapotot. A szénbánya bezárása után nagyon megnőtt a környék munkanélkülisége.