A község neve a honfoglaló magyarokkal érkező kazár néptöredéknek itteni megtelepedésére utal.

Kozárd határában a középkorban két település is volt: Kozárvölgy és Varaskalapács. Utóbbi valószínűleg erődített hely lehetett, s neve a "Váraskalapács" szó származéka. 1413-ban mindkettőt a Derencsényi család nyerte adományul Zsigmond királytól.

Kozárdot a török kincstári adóívek csak 1633-ban említették, három adóköteles háztartással.

A 18. században magyarokat és szlovákokat telepítettek be a megüresedett, elnéptelenedett faluba. A földrajzi nevek (Travnyik, Pohánka, Dubina), és családnevek (Figura, Kollár, Kovács, Bagyinszki, Takács, Csalovszki, Oravecz, Malik, később Kodák) is ez bizonyítják.

A 18-20. század közepéig Eszterházy Miklós, Marsovszky család, Kálnói Entre Antal, Plachy Gyula, Hatvany -Deutsch birtokosok tulajdonviszonyai váltották egymást a településen.

1865-ben a falu kétharmada leégett. 1873-ban kolera, hasmenés és kiszáradás pusztított, mely természeti csapások súlyosan érintettek a kozárdiakat.

A lakosság szinte mindig a földművelésből élt. A Kozárd - Ecseg környékén termelt bor országos hírű volt.

Az 1880-as, 1890-es években iszonyú pusztítást végzett a filoxéra (Amerikából behurcolt gyökértetű, amellyel szemben az európai szőlőfajták nem voltak ellenállóak). Kozárdot sem kerülte el a csapás. Mindent újra kellett kezdeni a szőlőművelésben, de a térségi bortermelés sosem nyerte vissza régi fényét.

Az egykori borászati tevékenységről ma már csak a környék településeire jellemző sziklába vájt borospincék tanúskodnak.

Napjainkban a falu az átalakulás éveit éli, egyre inkább a falusi turizmus jeles helyszínévé válik.