A falu valamikor "Kisbodon-berkibe" feküdt, majd a falu átvándorolt a mai helyére. XV. századi templomunk tanúsága szerint azóta állandó helyükön élnek.

Bodony jobbágyfalu volt, kevés tehetősebb telkes gazdával, kisebb számú zsellércsaláddal és majorgazdasággal.

A falu történetének alakulására komoly hatással volt a kétszeri török pusztítás (1575, 1683), és az 1904-es tűzvész. A tűzvészt követően sokan vándorolnak ki Amerikába és Kanadába. A II. világháborút követően több százan költöztek át a Dunántúlra.

A szocialista időkben a falu erőre kapott. A TSZ-e az egyik legjelentősebb volt a környéken, komoly gépparkkal és állatállománnyal. Kiemelkedő jelentőségű volt a libatenyésztés, még Gyöngyösön is az a mondás járta, hogy "menyünk Bodonba libajé".

Bodony mindig hagyományőrző palóc falu volt, évszázados hagyományokkal rendelkezik a szövés-fonás művészetében, ezért is maradhatott fenn a mai napig a Szövőház.