I. István király adományozta a települést az Egri püspökségnek. A 13. század végéig egyházi birtok, majd magántulajdonba került. Földesurai voltak a Rédeyek, Kompolthyak, Báthoryak. A 16. században a török hódoltség határvonalán feküdt a település, így a harcok miatt megsemmisült, feldúlták, az embereket elhurcolták, vagy elemenekültek, és a falut felperzselték. 18. századi nagy betelepítések során ide is visszakerültek , és a falu feléledt. A 19. század közepéig az addigra már jól beilleszkedett lakosság szinte kizárólag a mezőgazdaságból élt. Megindult az iparosítás, szabályozták a Zagya patakot, amely addig többször elárasztotta a települést. A megépített Hatvan-Losonc vasúti vonal a falu határában megy el, gyorsítva a fellendülést. Kőbánya nyílt a Szurdok-völgyben kőzúzóval, kisvasúttal. 1926-ban közigazgatásilag összevonták Zagyvaszentjakabbal, majd összeépülésük miatt egyesültek is.