Az első írásos feljegyzés Kazárról 1221-bol való, de a község határában található kelta település maradványai bizonyítják, hogy már jóval korábban lakott vidék volt. Sok régebbi és a legújabb kutatások is alátámasztják azt a feltételezést, miszerint a Kazár név a magyarokhoz csatlakozó, a Kazár Birodalomból kiszakadt, kazár (kabar) törzsek emlékét orzi. Ezt szimbolizálja a település saját címerében a két kéz által tartott magyar íj is.

A XV-XVI. században Székvölgyi-, Szőrösi puszta (ma kazári külterületek) még önálló életet élő kistelepülések voltak a falu közvetlen közelében. Székvölgy például Zekellő néven adózott az 1598-as megyei adóösszeírás alapján.

 

Mohács után Bardóczok, Ragyóczyak, Berényiek voltak a falu földbirtokosai. A Rákóczi szabadságharcot követo időkben 16 magyar házat írtak össze Kazáron, de a XVIII-XIX. században, a Goszthonyi, Jankovich és Osztroluczky családok birtokossága idején jelentős fejlődésnek indult. A parasztporták, szegényes faházak, vályogépítmények mellett jelentős úrilakok épültek abban az időben.

 

1863-ban földrengés pusztított. 1873-ban kolera néptelenítette el a falut. A XVII. századtól emlegetik a falu "palócfaház" néven ismert kultúrtörténeti értékeit. 1674-ben a falu akkori plébánosa lakott efféle házban. Az ilyen házakat követték időben a falu még itt-ott ma is látható régi vízelvezetős, féloszlopos tornácú palóc parasztházai, díszesen faragott oszlopokkal, a régi nagycsalád, a "hadak" gazdálkodásához, életmódjához igazodó lakásbeosztással, portakialakítással.

1861-tol megindult az üzemszerű széntermelés a környéken. Az eddig földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó faluban új tevékenységként jelent meg a bányászat. Mindez megingatta a gazdaságokat és így egyre többen az iparban kerestek megélhetőségi lehetőségeket. Az igazi változás az 1920-as években kezdődött, amikor a településen megnyitották az elso tárnát, majd a XX. század végére Kazár virágzó bányászfaluvá fejlődött. A Nógrádi Szénbányák Vállalat a nyolcvanas évek közepéig jelentős számban foglalkoztatta a helyi férfi lakosságot.

A bányászkodás mellett a falu lakossága elsősorban földművelőként, fakitermelőként, Salgótarjánban foglalkoztatott ipari munkásként élt.

A falu a XX. században sokszor élt meg bányabezárásokat. Ez utóbbi következményeként bekövetkezett létszámleépítések sok kazári családot érintettek érzékenyen, hiszen igen nehéz volt munkát találni a megyeszékhely ipari üzemeiben.

Kis beruházási igényű bányák még 1985-ig muködtek Kazár térségében. A bányák bezárásával egyidejűleg nyitották meg a Váci Kötöttárugyár kazári üzemét, amely a környék egyik legjelentősebb női munkaerőt foglalkoztató üzemévé vált. A jelenleg Axamo Kft. néven működő üzem ma is kiemelkedo fontosságú a településen élők foglalkoztatottságát tekintve.

 

Kazár név

Ismeretes, hogy a magyarság története szorosan összefonódik a török népekével, ami etnikai, nyelvi és kulturális kapcsolatok folyamatos egymásutánját jelenti. Az 5. században kerülnek egymás szomszédságába a Volga és a Káma folyók között, az Uraltól nyugatra eső területen. Az óriási, mintegy félszáz ágat számláló török etnikum és nyelvcsalád első ága, mellyel a magyarok kapcsolatba kerültek, az oguz vagy bolgár-török volt. Tudnunk kell, hogy a bolgár-török a csuvasos típusú török nyelvek osztályába tartozik éppúgy, mint a dunai bolgár vagy a kazár. (A másik osztály, a köztörök olyan nyelveket ölel fel, mint az oguz-uz, a kipcsak, a besenyő és a kun. Ligeti L. osztályozása, 1986.) - A bolgár birodalom, mint a népvándorlás korának nomád államalakulatai, olyan heterogén elemekből állt, mint utódja, a 6. század második felében létrejött Kazária. A számtalan, ma már ismeretlenül eltűnt kisebb népek között meg kell említeni a magyar történelemben is szerepet játszó szabirokat és uzokat. Egy ilyen nagy nomád birodalom, mint Kazária etnikai összetételének rekonstrukciója leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik nemcsak azért, mert viszonylag kevés rá az írásos forrás, hanem azért is, mert az ilyen törzsszövetség valamennyi formáját az állandóság hiánya jellemzi. „Ennek megfelelően az egyes alakulatokhoz tapadó nevek is könnyen módosulnak, vagy éppen eltűnnek." Hasonlóak ezek a jelenségek azokhoz, amelyet a palóc névvel kapcsolatosan tapasztaltunk. Maga a kazár név is bizonytalan jelentésű, egyes kutatók szerint azonos a szabirral mások szerint a magyarral. A kaz jelentése: kóborolni, menekülni, futni, s ennek származéka a kazár népnév, amely azonban úgy is feltűnik az oklevelekben, mint egy besenyőfejedelem neve. Összességükben a kazárokat a középkori orosz krónikás, Nesztor fehér ugoroknak írja, aminek ellenpárja a magyarok fekete ugor elnevezése. Emellett azonban a kazárok között is voltak fehér és fekete kazárok.

 

A mintegy másfél évszázados együttélés folyamán a minden tekintetben fejlettebb műveltségű kazárok erős hatást gyakoroltak a magyarokra. Ilyen elsősorban a kettős királyság intézménye, melynek keretében volt egy szakrális királyuk, a kagán csak jelképes hatalommal, akit királysága végén megöltek. Talán ezt a szokást követve ölték meg a magyarok Álmost is, amikor Árpádot pajzsra emelték. A másik uralkodó gyakorolta a tényleges hatalmat békében és háborúban. Tudjuk, hogy a magyarság legfelső vezetését már 870 óta két fejedelem látta el és közülük a kende vagy kündü volt a szakrális személy. A kazár államszervezés hatása a magyarságra vallási téren is megmutatkozott. A 8. század derekától kezdve az arabok folyamatosan támadták a birodalmat, és az volt a béke ára, hogy a vezetők felvették a mohamedán vallást. Egy századdal később egy bizánci hittérítő mintegy kétszáz személyt megtérített közöttük, és így a kazárok egy kis része kereszténnyé lett. A legnagyobb térítő sikert azonban a judaizmus aratta Kazáriában, 860 körül megnyerték a királyt a zsidó vallásnak, ami által ez államvallássá lett, a kancellária is héber nyelven tevékenykedett. Nem lehet tudni, hogy ez a három tételes vallás mennyire szorította háttérbe a korábbi pogányságot, de a kazárokból kivált kabarok ezen a téren is közvetítettek a magyarság felé. Lehettek közöttük keleti ritusú keresztények, és voltak izraeliták és zsidók, amint ez a mi helységneveinkből is kitűnik.

 

A 10. században megszűnt a kazár birodalom és népei szétszóródlak. Magas kultúrájuk, nyelvük, szokásaik más népeket gazdagított, de a kabarok révén a magyarság is részesült ebből. A 9. század elején ugyanis lázadás tört ki köztük és három törzsük a magyarokhoz csatlakozott. Ennek történetét Biborban született Konstantin bizánci császár írta meg és hagyományozta az utókornak. A kabarokra vonatkozó ismereteink nagyrészt az ő munkájából és a később ehhez fűzött megjegyzésekből állnak.

 

A három törzs együttes nevét is a császár krónikája őrizte meg. Kabar nevük semmiképpen sem saját maguktól származik, hanem környezetüktől, minthogy ennek jelentése „felemelkedő, lázadó". Az eredeti szöveg kabaroi névalakja a magyarban kavár, kovár formára fejlődött, melyből az utóbbi az egykori Hont és Nyitra megyében helységnévként korunkig megmaradt, bár utóbbi már szláv végződéssel (Kovarci, ma Kovarce, Csehszlovákia). A korai magyar helynévadás azonban nem ezt a nevet alkalmazta településeikre, hanem a kazár nevet, tehát azt, amelyet elszakadásuk előtt valószínűleg saját nevüknek ismertek el. A középkori Magyarország területén Baranya, Fejér, Szatmár, Szolnok-Doboka, Valkó, Vas, Zala és főként a palócokat érintő Nógrád megyében tíznél több Kazár, Kozár, Kozárd, Kozárom nevű települést ismerünk.