Pályázó neve: Palóc Út Kulturális Turisztikai Klaszter Egyesület
Pályázó címe: 3100 Salgótarján, Rákóczi út 29. fsz. 5.
Projekt neve: "Az I. Palócföld Népi Kézműveseinek szakmai konferenciája"
Projekt száma: 106107/00722 (3607/02906)
Az 1 napos szakmai konferencián résztvevők: Hagyományápolók, népi kézművesek, Palóc Út Klaszter Egyesületi tagok.
A Palóc Út Kulturális Turisztikai Klaszter Egyesület pályázatot nyújtott be a Nemzeti Kulturális Alap, Közművelődés és Népművészet Kollégiumához 2015. 09. 17-én. A pályázat csökkentett összegű, vissza nem térítendő támogatásban részesült.
Heves településén a reggeli órákban indultak el a Palóc Út Kulturális Turisztikai Klaszter Egyesület „Az I. Palócföld Népi Kézműveseinek Szakmai Konferenciája” című projekt keretében megrendezésre kerülő konferenciára utazók.
Az első állomásra, Gyöngyöspatára 8 órakor érkezett meg a csoport. Ott az Európa hírű Jessze oltárt nézhették meg a templom történetének bemutatása közben. A legjobban a város honlapján található mondatokkal lehet kifejezni ennek a műemléknek a jelentőségét. „Jankovics Marcell: „Jessze szent gyökere lett erős fává” – Amiről a gyöngyöspatai Jessze fája oltár regél.” A templom és az oltár bemutatását követően a résztvevők tovább indultak.
A második állomásra, Balassagyarmatra a Palóc Múzeumba 9 órakor érkeztek meg. A tárlatvezetést Molnár Ildikó néprajzkutató kalauzolásával barangolhatták végig. A megtekintést az első emeleten kezdték, ahol állandó kiállításként a „Bölcsőtől a sírig. Paraszti ünnepek és hétköznapok Nógrád megyében” termeiben hallgathatták meg, hogyan is éltek őseink a múlt században. Molnár Ildikó mélyebben belement a kor sajátosságaiba, és szokásaiba. Ahogy a terem elnevezéséhez illik, úgy tekerte fel a gondolatait egy idővonalra, s vezette a látogatókat a születéstől a halálig bezáróan egy palóc ember mindennapjaiból példákat hozva. Az első teremben egy hagyományos ház látható, mely előtt, a legény anyja mézes tányérral várta a friss házasokat. Akkoriban szokás volt, hogy amikor megesküdött az ifjú pár, a leány költözött a legényhez. A következő teremben a hétköznapokba tekinthettek bele a látogatók. Itt már szóba került a ház körüli munka, és az „átok” a föld és annak a művelése, állattartása és gondozása. Külön bontotta a férfi és a női szerepeket, és ezeket mutatta be, hogy mit végez otthon a földön egy kislány, kisfiú, kamasz, felnőtt nő és férfi, valamint az öregkorba lépett idős családtag. A következő helyiségben a vallásosságra hívta fel a figyelmet, s itt az evangélikus és a katolikus családok közti különbséget részletezte. Ezen kívül a babonákat és a hiedelmeket mutatta be, melyek nagy szerepet játszottak az akkori palócok mindenkori életében. Az utolsó teremben pedig az időskor és a halál került a középpontba. Ahogy tartották, hogy megszületünk, dolgozunk, meghalunk hármasság, évszázadokon át állandó volt a mindennapi életben. Az akkori őseink nem féltek a haláltól, mert úgy tartották, hogy ez az élet rendje. Ezután a második emeltre vezetett az útjuk, ahol szintén egy állandó kiállítást tekinthettek meg. A múzeum bemutatása a földszinten ért véget, ahol Nógrád megye fennmaradt különleges értékeit csodálhatták meg.
A múzeum megtekintése után következtek a szakmai előadások. Molnár Ildikó etnográfus a Palócföld tárgyi- és szellemi öröksége témakörében tartott rövid összefoglalást és kiegészítést a kiállításról. Ezt követően Báder Miklósné a Hagyományos Értékek Megőrzéséért Alapítvány kuratórium elnöke tartott egy prezentációt, melynek címe „Palóc úton járunk” volt. Itt egy kis betekintést nyújtott a Palóc Út Klaszter Egyesület múltjába, jelenébe és vázolta a jövő lehetőségeit. Majd Halasné Török Ágnes a Folkart Kézműves ház művészeti vezetője folytatta a szakmai részét az előadás sorozatnak, ő a „Palóc tárgyak ajánlása a turistáknak” témakörben tett egy virtuális utazást, s a két megyében készült eszközöket, tárgyakat, viseleteket mutatta be. Ezután Kolumban Zsuzsa a Népművészet mestere lépett a csoport elé, s gondolatait osztotta meg a jelenlévőkkel. Az előadásának a neve a „Palóc viseletek – egy babakészítő mester szemével” volt. A témakörén belül kifejtette többek közt, hogy ő is babakészítő, és nagyon fontosnak tartja, hogy ez a hagyomány fennmaradjon. Záró gondolataiban Bocsi Éva babakészítőt dicsérte szavaival. Végezetül Pataki Miklósné a Népművészet mestere a „Palóc viselet-kiegészítőket” mutatta be. Az előadások végeztével Báder Miklósné megköszönte Molnár Ildikónak a tárlatvezetést, és a délelőtt betöltött házigazda szerepét. A konferencia szakmai része után megtekintették a szabadtéri kiállítást, gyűjteményt a „skanzen”-t. Itt már elérhető és megfogható közelségbe került az a világ ahol a palócok éltek.
A harmadik állomásra, Ipolytarnócra az Ősmaradványok Természetvédelmi Területére 14 órakor érkeztek meg, ahol egy sétát tettek a Miocén erdőben. A tanösvény bejárása kiváló hangulatban telt, remek alkalom volt, hogy a csoport tagjai megismerjék egymást, és egy kicsit tudjanak beszélgetni. A tanösvény könnyen bejárható volt, akadt minden méteren látni vagy fényképeznivaló.
A negyedik állomásra, Fülekre a vármúzeumba 15 órakor érkeztek meg a résztvevők. A vár előtti pihenő részen egy bemutató hangzott el, mely a vár múltjáról, IV. Béla királyunk és Csák Máté nemes úr közti zavaros sokszor nehezen érthető időszakról. A vár tornyának több emeletén kiállításokat láthattak a csoport tagjai, a vár történelmével kapcsolatban, de a negyedik emeleten egy tematikus görög kiállítást tekinthettek meg. A vár bejárása után a Füleki Katolikus templom és ferences kolostor felé vették az irányt. A templomban mindenki megcsodálta az oltárt, és a templom számos érdekes a vallással kapcsolatos tárgyát. Helyi idős néni mesélt a templom múltjáról és jelenéről.
